Mindennapok

Az itt lakók szemével

 

Szilvafa utca 6 szám: minden szakkolis tudja, hogy ezen a címen található a szentély. Az aktív tagság minden kedden megmássza a Mărginașa nevű dombot, hiszen este a Diákbizottság gyűlésezik. Élettel telik meg a nappali, és ezt überelni csak az itt tartott szakkolis bulik tudják. Zajlik itt még Esetmegoldó kör, jogi önképzőkör, Szakkoli Cafe (kötetlen beszélgetés szakmabeliekkel), de a ház ad otthont a Szakkollégium legfontosabb döntéshozó szervének is, a Közgyűlésnek.

 

Szobáit tizenkilencen lakják, ők alkotják a lakóközösséget. Aki itt éli mindennapjait, tanúsíthatja, a konyha a legérdekesebb közösségi tér: vagy akkora a népsűrűség, mint Máltán, vagy kong az ürességtől. A házlakónak egy napja sem telik egyformán. Ébresztőóra helyett a konyhából felharsogó nevetésre ébred, egyszeri étkezés minimum másfél óra, és ez megtoldandó a „Szia, hogy vagy?” beszélgetések kibővített változatával, a földszinti lépcsőtől induló, emeleti szobalabirintusig tartó útvonalon.

 

Amíg a Nap világosságot szolgáltat, addig csak a csukódó szobaajtók, a kazán morajlása, netán néhány becsületesen takarító egyén motoszkálása, vagy az egyetemről hazavergődők beköszönése adja a hétköznapi alapzajt. Jön azonban az este, amikor velünk együtt még a bútorok is életre kelnek, ilyenkor a korai lefekvés tiltott, és egyébként is, egyszerűen lehetetlen.

 

Azonban ez nem volt mindig így. 2009 volt, tavasz és szesszió. A lefáradt agyak akkor láttak neki egy álom megvalósításának. Ezen álom valóra vált, és először a Teleormán utca 22 szám-, jelen pillanatban pedig a Szilvafa (Prunilor) utca 6 szám alatt található ház szolgálja ki ezt a hatalmas közösséget, melynek lüktető ritmusa, akit egyszer magával ránt, az sosem akar abból kilépni.